Pánikroham autóvezetés közben
Nemcsak annak lehet pánikrohama vezetés közben, akinek rossz tapasztalata van a közlekedéssel. Akkor is lehet pánikrohamod, ha kiválóan vezetsz és még sosem volt baleseted. Sőt, a pácienseink nagy része a…
A pánikroham hirtelen feltörő, rossz közérzettel kísért erős félelemérzet. Főbb tünetei: szédülés, izzadás, szívdobogás, remegés, légszomj, halálfélelem, menekülési kényszer, ájulásérzés, vérnyomás emelkedés, émelygés, hasi fájdalom, gyomorgörcs,
érzékelési zavarok, disszociáció, zuhanás érzése, rettegés a kontroll elvesztésétől.
Fontos-e a pánikroham kiváltó oka?
Mi váltja ki a pánikrohamot?
Korábbi írásomban részletesen bemutattam, hogyan működik az emberi agy, miként feszül egymásnak az ösztönvilág és a racionális gondolkozás, és ez a konfliktus hogyan kedvez a pánikbetegség kialakulásának. Ebben a megközelítésben a pánikbetegség oka saját agyunk ellentmondásos működésében keresendő. Magát a pánikrohamot azonban általában külső okok, körülmények hívják elő. De fontos-e tudnunk, hogy mi volt a konkrét ok?
Minden pánikbeteg arról számol be, hogy nagyon változó, mikor mi vált ki pánikrohamot. Van, akinél azok a helyzeteket váltják ki, amikor nyomasztó felelősséget éreznek, például az autóvezetés. De ártalmatlannak tűnő helyzetek is okozhatnak teljesen váratlan rosszullétet.
Az is jellemző, hogy látszólag ugyanaz a helyzet egyik héten pánikrohamot vált ki, másik héten viszont nem, aztán ismét, aztán megint nem… És az is meglepő tud lenni, amikor egy nagyon félelmetes helyzet a terapeuta jelenlétében vagy néhány terápiás gyakorlat elvégzése után már semmilyen szorongást nem okoz.
Általánosságban jó tudni, hogyan alakul ki a pánikroham, de az egyes konkrét helyzetekben nem igazán érdemes az okokat keresni.
Az általános ok az, hogy a pánikbeteg nagyon erősen figyel magára, testi működésének a legkisebb rezdülésére is, és minden változást a pánikroham szemszögéből értékel. Például: „Érzem, hogy hirtelen gyorsabban dobog a szívem, biztos rosszul leszek.” Vagy: „Bevettem ezt a gyógyszert, de kicsit furcsán érzem magam, biztos valami szörnyű mellékhatás alakult ki.”
Van tehát egyfelől egy testi érzet (szívdobogás, émelygés), és van másfelől egy hozzá kapcsolódó ijesztő gondolat (rosszul leszek). A nem-pánikbetegek két dolgot csinálnak másképp: sokkal kevésbé érzékelik a testi változásokat, és ha mégis, akkor sem kapcsolnak hozzá ijesztő gondolatokat.
Ez az általános képlet, amit a gyógyuláshoz jó tudni. (tovább…)
Pánikroham az Utas és holdvilágban
Nemrégiben hangoskönyv formájában is megjelent Szerb Antal ragyogó regénye, az Utas és holdvilág. A szöveg Kulka János szuggesztív interpretációjában elevenedik meg, és ha a mű kicsit már elhomályosult volna emlékezetünkben, újraélhetjük a lebilincselő cselekményt, és újra kirajzolódhat előttünk a történések bölcseleti és lélektani háttere.
Ez a regény alaposan körbejárja például a halál filozófiai fogalmát, helyenként mintha az egzisztencialista felfogás irodalmi igazolásának tűnne a saját halál értelmezésében. A halál nem azért saját, mert egyedi, hanem azért, mert a saját világban-létünk része, azaz individuális létezésünkhöz tartozik. A halál Szerb Antalnál olyan vég, amely születésünktől fogva van és hat ránk Ennél is izgalmasabb a halálnak mint szexuális beteljesülésnek a bemutatása; az etruszkok vallására visszavezetett erotikus halál mint valami visszaszületés jelenik meg.
Ugyancsak figyelemre méltó a regényben megmutatkozó lélektani háttér. Szerb Antal idejében a freudista pszichológiai irányzat páratlanul népszerű volt, és ez jól tükröződik például a főhős vívódásainak leírásában: mintha Mihály permanens párbeszédben állna egyrészt tudatalattijával, másrészt felettes énjével.
A pánikbetegséget azonban a regény keletkezésekor (1937) még nem ismerték, ugyanakkor a pánikroham első szakmai leírását a modern pszichológia Freudnak egy társszerzővel közösen publikált alapművének a megjelenésétől eredezteti, hozzátéve, hogy akkoriban ez a pszichés viselkedészavar még hisztéria néven volt ismert. Valójában azonban a forrásmű megállapításai mai felfogásunk szerint tévesek, Sigmund Freud ugyanis az 1896-ban megjelent, Tanulmányok a hisztériáról kötetében egy temporális epilepsziában szenvedő lány tüneteit minősítette – tévesen! – szorongásos pánikrohamoknak. Freud érdemei elévülhetetlenek, de a félelmi pánik tényleges felfedezése az 1950-es években történt és Donald Klein nevéhez főződik. Szerb Antal (1901 – 1945) ezt semmiképpen nem ismerhette, regényében mégis elég pontosan leír egy pánikroham-szerű jelenetet.
A hosszabb idézet előtt annyit árulunk el, hogy a regény főhőse olaszországi nászúton van és egy rég nem látott osztálytárs váratlan felbukkanása készteti arra, felidézze ifjúságát. Feleségének kezd mesélni furcsa fiatalkori viselkedéséről, érzékzavarairól, téves valóságérzékeléséről, félelmeiről, ezek közül is a legszörnyűbbről, az örvényről. (tovább…)