„Tudom, hogy fejben dől el, mégse vagyok képes változtatni rajta.” Gyakran kapunk ilyen tartalmú leveleket pánikbetegektől, sőt az is gyakori, hogy a jelentkezőnk szégyelli magát, mert nem tud egyedül megküzdeni a problémával.
Pedig semmi ok a szégyenre! A pánikbetegség makacs dolog. Nézzük meg röviden, hogy miért.
Az ördögi kör
Amikor az ember veszélyben érzi magát – például rosszul lesz a tömegben, és úgy érzi, hogy mindjárt meghal vagy elájul –, akkor első dolga, hogy gyorsan kimeneküljön. A rosszullét hamarosan elmúlik, az ember agya pedig úgy értelmezi a dolgot hogy „veszélyes helyzet volt, de szerencsére ki tudtunk menekülni, ezért nem lett baj”. Amikor legközelebb tömegbe megy az ember, az agya automatikusan emlékezteti, hogy „vigyázz, a múltkor ez veszélyes helyzet volt, és csak a kimenekülés miatt lett jobb”. Emiatt persze már alapból egy kicsit stresszel, ezért könnyebben lesz rosszul. A rosszullétet pedig úgy tudja legegyszerűbben elmulasztani, ha megint kimenekül a helyzetből.
Az agyunk már egy-két rosszullét után kialakít egy olyan viselkedést, hogy féljünk, ha olyan helyre kell mennünk, ahol korábban rosszul voltunk, és hogy rosszullét esetén ugyanazt csináljuk, ami korábban segített, azaz gyorsan otthagyjunk csapot-papot.
Sajnos itt nem áll meg a folyamat. Hamarosan már az adott hely gondolatára is előjön a stressz érzése és a rossz emlékek. Így nemcsak kimenekül az ember egy-egy helyzetből, hanem eleve oda se megy. Létrejön az agorafóbia: először csak azokat a helyeket kerüli az ember, ahol korábban rosszul volt, aztán már azokat is, amik hasonlítanak az eredeti helyzetre, így egyre szűkül az a kör, ahol még biztonságosan tud mozogni, és egyre több veszélyesnek címkézett hely lesz, amit kerülni kell.
Küzdelem a saját idegrendszer ellen
A pánikbetegségből azért nehéz szabadulni, mert a „VESZÉLY” címkét nagyon nehéz leszedni egy-egy helyzetről. Ha az agyunk veszélyesnek könyvelt el egy helyzetet, akkor már eleve félünk tőle. Az adrenalinszintünk már eleve magas, ha odamegyünk, ezért sokkal könnyebben beindul a pánikroham az adott helyen, mint a „nem veszélyes” helyeken.
Szóval igaz, hogy fejben dől el a dolog, de sok minden automatikusan zajlik az ember fejében. Az agyunk automatikusan rakja rá a „VESZÉLY” címkét az egyes helyekre, és az is automatikusan történik, hogy a kimenekülést és az elkerülést érezzük megnyugtatónak. Amikor az ember le akarja küzdeni a pánikbetegséget, akkor ilyen automatikus idegrendszeri folyamatok ellen próbál küzdeni, ez pedig nagyon nehéz.
A pánikbetegség terápiája
Mi az, ami mégis segít? Az általunk is tanított kognitív viselkedésterápia arról szól, hogy az automatikus folyamatokkal szemben megerősítjük a tudatos, logikus gondolatokat. Vannak olyan terápiás módszerek, amelyekkel a tudatos gondolatok képesek erősebbé válni, mint az automatikus félelmek. Ezenkívül segítünk olyan helyzetgyakorlatokat végezni, amikkel lépésről-lépésre le lehet szedni a „VESZÉLY” címkét az egyes helyzetekről.
Tény, hogy mindez türelmet és gyakorlást igényel. A terápiás programunk 12 videóból áll, és javasolni szoktuk, hogy hetente egy videót vegyenek át a jelentkezőink, ennél sokkal gyorsabban nem érdemes haladni. A teljes program így 12 hétig tart, ennyi idő általában kell a gyógyuláshoz. Ez persze nem jelenti, hogy közben egyáltalán nincs javulás a pánikbetegségben, de a gondolkodásmód átalakítása nem egyik napról a másikra történik.
Ha kedvet kaptál a terápiás módszer kipróbálásához, vagy csak kérdésed vagy az oktatóvideókról vagy a gyógyulás menetéről, írj nekünk!