Pánikbetegség: öngyógyítás - A pánikbetegség öngyógyítása

Derealizáció: a szorongás és a pánikbetegség rémisztő tünete

Milyen lenne, ha egy üvegbura alatt élnél, ahova a hangok csak tompán jutnak be? Ahonnan a tárgyak és az emberek távolinak és furcsának tűnnek? Ahol ha ránézel a kezedre, azt érzed, mintha nem is a tested része lenne? Beszélgetsz a barátaiddal, és mintha egy filmet néznél, vagy mintha kívülről látnád magad. A legrosszabb pillanatokban ilyen érzés a derealizáció, ami hihetetlenül nyomasztó az ebben szenvedők számára.

A derealizáció legtöbbször az idegrendszer kifáradásának tünete. Olyan érzés, mintha ébren is álmodnál, vagy mintha filmen néznéd az életed.
Önmagában nem veszélyes, de mögöttes problémákra utalhat, és hatással van az életminőségre.
Társulhat hozzá pánikbetegség, ami felerősíti a derealizációt, az pedig tovább erősíti a pánikrohamokat.
Ebből az ördögi körből leggyorsabban pszichoterápiás és gyógyszeres kezeléssel lehet kitörni.
A terápia célja a tünetek okainak megértése, a nyugalmat segítő életmód kialakítása és a szorongást kiváltó gondolatok átalakítása.

Milyen érzés a derealizáció?

A derealizáció jele, hogy a világ furcsává, valószerűtlenné válik.

Sok kliensünk a szorongás legrosszabb, legijesztőbb tünetének érzi a valóságvesztést (szakkifejezéssel: derealizációt). A bizarr érzés egyik pillanatról a másikra kezdődik, mintha hirtelen „elromlana” az ember fejében valami. A világ váratlanul furcsává, valószerűtlenné válik. A hallás tompább lesz, vagy éppen zavaróan élessé válik, a látás mintha beszűkülne, és a megszokott környezet álomszerűnek, furcsán idegennek tűnik. Az időérzékelés is megváltozhat, mintha a szokásosnál gyorsabban vagy lassabban telne az idő, és pár pillanat itt-ott „kiesik”. Ha ilyenkor tükörbe nézel, úgy érezheted, mintha egy idegen nézne vissza.

Nagyon ijesztő érzésről van szó, ezért szinte mindig pánikroham kíséri a hirtelen derealizációt. A pulzus felszökik, a végtagok remegni kezdenek, az ember kapkodja a levegőt, és érthető módon rettegés fogja el, hogy megőrült. És bár a pánikroham egy idő után enyhül, a derealizáció még sokáig (hetekig, hónapokig) fennmaradhat. Van, akinél állandóan fennáll, másoknál nem folyamatos az érzés, de rendszeresen előjön a fárasztóbb napokon.

Ha hosszasan fennáll a derealizáció, az érzelmek is tompábbá válhatnak: mintha folyamatosan álomszerű állapotban élnél, és kívülről néznéd a világot és benne a saját életed.

A derealizáció oka

Ha az ember régóta szorong és stresszel, azaz a szorongás krónikussá válik, az idegrendszer kimerültsége előbb-utóbb a fent leírt tüneteket okozza. A szorongás olyan, mint egy nehéz hátizsák, ami tele van aggodalmakkal és félelmekkel. Mindannyian cipelünk időnként ilyen hátizsákot, de nem mindegy, hogy mennyire nehéz a teher és mennyi időn keresztül kell cipelni. Ha már évek óta nem tudtad lerakni a „zsákodat”, a teher túl nyomasztóvá válik, és az idegrendszered belefárad az állandó, túlzó terhelésbe.

Amikor a szorongás eléri ezt a szintet, az elménk védelmet keres a folyamatos terheléssel szemben, és egy kicsit visszavonul a valóság elől. Ez a visszavonulás okozza a derealizáció tüneteit: az álomszerű állapotot, a tompaságot, az érzelmi kiüresedést. Az agyunk így jelzi, hogy pihenésre van szüksége.

Derealizáció esetén az érzelmi világ eltompul

Veszélyes a derealizáció?

A derealizáció önmagában nem veszélyes. Legtöbbször ártalmatlan idegrendszeri tünetről van szó, ami főleg szorongás és stressz kapcsán fordul elő. Bár az érzés ijesztő és felkavaró, a szervezet védekezésként használja arra, hogy jobban el tudja viselni a stresszt és a nyomasztó körülményeket.

Fontos viszont, hogy a derealizáció olyan mögöttes problémára utal, amelyre oda kell figyelni: szorongásos zavart, traumát, depressziót vagy más mentális egészséggel kapcsolatos állapotot jelez. A veszélye leginkább abban rejlik, hogy rossz hatással van az ember lelkiállapotára és mindennapi életére. Ha gyakran és intenzíven élsz át derealizációt, akkor félni és aggódni fogsz miatta, ez pedig hatással lesz az életminőségedre.

Elmúlik magától a derealizáció?

Ez függ a körülményektől és a stresszes időszak hosszától. Sokan élnek át egy-egy múló derealizációs pillanatot, például ha hirtelen erős érzelmet kiváltó helyzetbe kerülnek. Ez nem kóros, és nincs vele különösebb teendő. Ha azonban a derealizáció mellett jelen van pánikbetegség, generalizált szorongás, depresszió vagy poszt-traumás stressz, akkor jellemzően nem múlik el kezelés nélkül. Maga a derealizációs „élmény” is fokozza a szorongást, és kialakul egy ördögi kör, ahol a tünetek erősítik a szorongást, a szorongás pedig még gyakoribb tüneteket okoz. Ebbe az ördögi körbe be kell avatkozni, amit gyógyszeres, illetve pszichoterápiás kezeléssel tudunk megtenni.

Mikor forduljak orvoshoz vagy pszichológushoz?

Mielőtt kijelentenénk, hogy egész biztosan a szorongás miatt alakult ki a derealizáció, fontos kizárni az egyéb okokat. Ha a közelmúltban visszatérő derealizációt éltél át, kérj időpontot a körzeti pszichiáterhez, aki meg tudja állapítani, hogy lehet-e szó skizofréniáról, személyiségzavarról, klinikai depresszióról, esetleg gyógyszer-mellékhatásról.

A derealizáció leggyakoribb oka a megelőző hónapokban vagy években átélt tartós stressz, tehát nem kell megijedni, hogy biztosan skizofréniáról van szó, de jó ötlet egy pszichiátriai kivizsgálást beütemezni. Már csak azért is, mert a pszichiáter egyúttal javaslatot tesz a gyógyszeres kezelésre, ami időnként a leggyorsabb módja a tünetek enyhítésének.

A derealizáció semmiképp nem a gyengeség jele, és nem is a megőrülésé. Egy idegi reakció olyan nyomasztó körülményekre, amelyeket az agy nehezen tud feldolgozni. De mivel annyira szokatlan és rémisztő élmény, nem csoda, ha az ember megrémül és összezavarodik. És mivel nehéz megfogalmazni, hogy mit is élsz át ilyenkor, úgy érezheted, hogy egyedül maradtál a problémával. Ezt a magányos küzdelmet is enyhíti, ha szakemberhez fordulsz. A pszichiáter a diagnózisban és a gyógyszeres kezelésben tud segíteni, a pszichológus pedig az okok feltárásában és a szorongásos gondolatok semlegesítésében.

A derealizáció kezelése

Nincs kimondottan a derealizációra való gyógyszer, de mivel a tünetek hátterében legtöbbször az idegi fáradtság áll, így azok a gyógymódok a leghatékonyabbak, amelyek segítik az idegek pihenését. A szükséges nyugalmat alapvetően háromféle módon érdemes megközelíteni.

Az egyik az életmód, ahol fontos, hogy ebben az időszakban minél kevesebb megterhelő, kimerítő dolgot csinálj. Ne ilyenkor kezdj bele egy durva edzésprogramba, minél kevesebb koffeint fogyassz, lehetőség szerint legyen rendszeres az alvásritmusod és így tovább.
A gyógyulás másik forrása a kognitív viselkedésterápiás módszerek, amelyekkel a szorongásos gondolatokat alakítjuk át és a pánikrohamokat szüntetjük meg, hogy minél kevesebb félelem terhelje az elmét.
A harmadik eszköz pedig az antidepresszáns gyógyszer, ami ilyenkor nagyon javasolt (természetesen nem kötelező, de hasznos eszköz), csökkenti az általános szorongás erősségét, és így támogatja az idegrendszert.

A kognitív viselkedésterápiának két fő célja van a derealizáció kezelésében. Az egyik, hogy megvilágítsuk a tünetek okait, a testi és mentális hátteret, és így segítsünk a pácienseinknek jobban megérteni, hogy mi zajlik a testükben és az idegrendszerükben. A páciens így tudatosan képes a nyugalmát szolgáló életmódot kialakítani és jó döntéseket hozni. A kezelési tervünkben nemcsak a relaxációt szolgáló gyakorlatok kaptak helyet, hanem a derealizációt kísérő félelem és aggodalom megszüntetése is. A másik cél pedig a szorongásos gondolkodásmód átalakítása, ami hosszútávon is biztosítja, hogy a negatív gondolatok ne tudjanak újból és újból szorongást kiváltani.

Érdekes módon már maga a derealizáció diagnosztizálása is terápiás hatású lehet. Megnyugtatja az embert, hogy a tünetek valósak, nem megőrülésről van szó, és hogy mások is átéltek már hasonló érzéseket. Ez a felismerés segít abban, hogy kevésbé érezd magad egyedül a küzdelemben.

Fontos-e a pánikroham kiváltó oka?

Mi váltja ki a pánikrohamot?

a pánikroham oka — Tudnunk kell-e, mi volt a pánikrohamunk kiváltó oka?

Korábbi írásomban részletesen bemutattam, hogyan működik az emberi agy, miként feszül egymásnak az ösztönvilág és a racionális gondolkozás, és ez a konfliktus hogyan kedvez a pánikbetegség kialakulásának. Ebben a megközelítésben a pánikbetegség oka saját agyunk ellentmondásos működésében keresendő. Magát a pánikrohamot azonban általában külső okok, körülmények hívják elő. De fontos-e tudnunk, hogy mi volt a konkrét ok?

Minden pánikbeteg arról számol be, hogy nagyon változó, mikor mi vált ki pánikrohamot. Az is jellemző, hogy látszólag ugyanaz a helyzet egyik héten pánikrohamot vált ki, másik héten viszont nem, aztán ismét, aztán megint nem… És az is meglepő tud lenni, amikor egy nagyon félelmetes helyzet a terapeuta jelenlétében vagy néhány terápiás gyakorlat elvégzése után már semmilyen szorongást nem okoz.

Általánosságban jó tudni, hogyan alakul ki a pánikroham, de az egyes konkrét helyzetekben nem igazán érdemes az okokat keresni.

Az általános ok az, hogy a pánikbeteg nagyon erősen figyel magára, testi működésének a legkisebb rezdülésére is, és minden változást a pánikroham szemszögéből értékel. Például: „Érzem, hogy hirtelen gyorsabban dobog a szívem, biztos rosszul leszek.” Vagy: „Bevettem ezt a gyógyszert, de kicsit furcsán érzem magam, biztos valami szörnyű mellékhatás alakult ki.”

Van tehát egyfelől egy testi érzet (szívdobogás, émelygés), és van másfelől egy hozzá kapcsolódó ijesztő gondolat (rosszul leszek). A nem-pánikbetegek két dolgot csinálnak másképp: sokkal kevésbé érzékelik a testi változásokat, és ha mégis, akkor sem kapcsolnak hozzá ijesztő gondolatokat.

Ez az általános képlet, amit a gyógyuláshoz jó tudni. Olvasd tovább

Mi a pánikbetegség oka?

A pánikbetegség és a rakoncátlan elefánt

Félek, miközben TUDOM, hogy amitől félek, az nem veszélyes.

rakocátlan elefánt - pánikbetegség

Érzékeléseink és tudásunk között gyakran adódik ellentmondás. Azt látjuk egy képen, hogy az elefántnak öt lába van, miközben pontosan tudjuk, hogy csak négy. Az egyszerű optikai csalódásnál sokkal bonyolultabb disszonanciát is átélhetünk olyankor, amikor a gondolatainkat egyfelől a hamis érzet, másfelől a racionális tudás határozza meg.

A pánikbetegség talán legzavaróbb jellemzője ez a különös kettősség. Minden pánikbeteg ismeri azt az állapotot, amely úgy írható le, hogy „Félek, miközben TUDOM, hogy amitől félek, az nem veszélyes.”

A szorongásos pánikbetegek legtöbbször racionális gondolkodású, okos emberek, természetesen nem gondolják, hogy a lift vagy a villamos normális működése közben életveszélyes, vagy hogy a híd le fog szakadni, miközben átmennek rajta, vagy hogy a kijárattól távol ülni egy teremben egyenlő volna a halálos ítélettel. Mégis rettegnek ezektől a helyzetektől, akár a tényleges halálfélelem erejével, és úgy érzik, nincsen hatalmuk a rettegés fölött.

Ilyenkor mintha két személy lenne bennük: egy logikusan gondolkodó ember, és egy irányíthatatlan és sokkal erősebb ösztönlény, amely menekülni akar, még akkor is, ha nincs rá igazi oka.

A pánikbetegség oka agyunkban keresendő

Ösztön és tudatosság ellentmondása

Az a helyzet, hogy ez a kettősség-érzés nagyon is közel van a valós állapotunkhoz. Valóban több különböző részből áll a gondolkodásunk, és ezek a részek konfliktusban vannak egymással. Hogy ez miért van így, ahhoz egy kicsit bele kell pillantanunk az emberi agy szerkezetébe. Ígérem, nem lesz bonyolult.

Az agyunk régi, újabb és még újabb részekből áll, valahogy úgy, ahogy egy régi házhoz az idők során a lakók hozzáépítenek újabb és újabb szobákat, és ezek a szobák egymástól különböznek stílusukban és szerepükben. A legrégebbi „szobák” az agyunkban az ösztönös viselkedésért felelősek, a legújabbak pedig a tudatos gondolkodásért. A kettő közötti részek az olyasfajta működésért felelnek, mint például az érzelmek.

panikbetegseg oka Ezekből a különböző időkben létrejött agyi részekből mi egyedül a tudatos, gondolkodó részt érzékeljük. Erre mondjuk azt, hogy ez az „én”: én az vagyok, aki gondolkodik. De ez sajnos nem igaz… Ha azt nézzünk, hogy az agynak mekkora részét foglalják el a régebbi „szobák”, és mennyiféle funkciót látnak el, akkor azt kell mondanunk, hogy sokkal inkább az az élőlény vagyunk, aki ösztönösen reagál és akinek érzelmei vannak.

A pszichológusok manapság ezt úgy mondják, hogy kétféle agyi folyamat van: az automatikus (ezt produkálják a régebbi részek) és a kontrollált (ezt pedig az újabb részek). Az automatikus sokkal több mindenért felelős, mint a kontrollált, miközben semmit nem érzékelünk a működéséből. Csak a hatásait: például azt, hogy menekülni akarunk a villamosról, miközben valójában fogalmunk sincs, hogy mitől menekülünk. Hiszen a menekülés vágya az automatikus részben keletkezik, nem a tudatosban.

ösztön - tudatosság — Egy ösztönlényben lakik tudatos énünk

Persze az emberiség nem várta meg a modern pszichológusokat azzal, hogy erre rájöjjenek. Az ókori filozófiák ezt a kettősséget már rég megfogalmazták. Buddha például egy elefánthoz hasonlította az automatikus részeket, aminek a hátán ül egy ember (ő lenne a tudatos gondolkodás), és próbálja irányítani az elefántot. Többnyire nem túl nagy sikerrel… Kivéve persze, ha az ember Buddha, mert akkor még az elefánt is engedelmeskedik neki, de mi, köznapi emberek, csak ülünk az elefánton, és legfeljebb azt hisszük, hogy mi irányítunk. Egész odáig, amíg valami (például a pánikbetegség vagy krónikus következménye, az agorafóbia) rá nem döbbent arra, hogy ez mennyire nem így van.Olvasd tovább

Hozzon az új év teljes gyógyulást!

Csillagszóró ajándék Itt az új év, és vele a változás és megújulás érzése. Sokan fogadalmat tesznek ilyenkor. Megfogadjuk például, hogy többet mozgunk majd, vagy egészségesebben étkezünk. Aki azonban pánikbetegséggel küzd, annak az új év kezdete a gyógyulásról is szólhat.

A pánikbetegségből való felépülés néha nehéz és kudarcokkal teli folyamat. Csüggesztő, ha alig érzel valami javulást, vagy ha egy átmeneti jobb időszak után visszaesel. De az új év kezdete a legjobb alkalom arra, hogy ismét elszánd magad, ezúttal a teljes gyógyulásra.

Akár tettél újévi fogadalmat, akár nem, a gyógyulás kulcsa, hogy elérhető célokat tűzz magad elé. Ehhez nagy segítséget nyújt, ha van melletted egy szakember, aki segít kialakítani a számodra megfelelő kezelési tervet. Ha már régóta küzdesz a pánikbetegséggel, akkor különösen fontos, hogy kis lépésekkel haladj, mert ilyenkor nagy a visszaesés veszélye. De az is ugyanilyen lényeges, hogy ezeket a kis lépéseket a helyes irányba tedd meg. Ebben segít a személyre szabott terápia.

A személyre szabott terápia lényegében egy térkép arról, hogy hol tartasz és milyen úton juthatsz el a kitűzött célodhoz. A pszichológus felméri, hogy pontosan milyen problémáról van szó (például társul-e agorafóbia a pánikbetegséghez), és hogy a sokféle terápiás technika közül melyek a számodra leghasznosabbak. A gyógyulás folyamat így átláthatóvá válik, és nagyobb önbizalommal tudsz belevágni ebbe az izgalmas feladatba.

A kezelési terv ahhoz is hasznos, hogy ne maradjon ki egyetlen lépés sem a gyógyulási folyamatból, így meg tudjuk előzni a későbbi visszaesést. A lelki gyógyuláson kívül foglalkozunk azzal is, hogy milyen életmódbeli változás segít leginkább az adott esetben. Van, akinél a pihentetőbb életmód, a jobb alvás segít, másoknál inkább egy aktivitást igénylő, a figyelmet fenntartó tevékenység az, ami előmozdítja a gyógyulást. A kezelési terv ezeket az egyéni különbségeket is figyelembe veszi.

Minden gyógyulás személyes történet, de nem kell, hogy egyedül küszködj ezen a nehéz úton. Ha módod van, az új év kezdetén légy nyitott afelé, hogy pszichológus segítségét kérd a gyógyuláshoz! A mi szolgáltatásunkban választhatod akár az öngyógyító programot, akár az online konzultációt, vagy a kettő kombinációját. Segítünk, hogy az igényeidnek megfelelő módszerrel gyógyulhass, minden új nappal közelebb jutva a kitűzött célodhoz.

Miért nehéz meggyógyulni a pánikbetegségből?

„Tudom, hogy fejben dől el, mégse vagyok képes változtatni rajta.” Gyakran kapunk ilyen tartalmú leveleket pánikbetegektől, sőt az is gyakori, hogy a jelentkezőnk szégyelli magát, mert nem tud egyedül megküzdeni a problémával.
Pedig semmi ok a szégyenre! A pánikbetegség makacs dolog. Nézzük meg röviden, hogy miért.

Az ördögi kör

Amikor az ember veszélyben érzi magát – például rosszul lesz a tömegben, és úgy érzi, hogy mindjárt meghal vagy elájul –, akkor első dolga, hogy gyorsan kimeneküljön. A rosszullét hamarosan elmúlik, az ember agya pedig úgy értelmezi a dolgot hogy „veszélyes helyzet volt, de szerencsére ki tudtunk menekülni, ezért nem lett baj”. Amikor legközelebb tömegbe megy az ember, az agya automatikusan emlékezteti, hogy „vigyázz, a múltkor ez veszélyes helyzet volt, és csak a kimenekülés miatt lett jobb”. Emiatt persze már alapból egy kicsit stresszel, ezért könnyebben lesz rosszul. A rosszullétet pedig úgy tudja legegyszerűbben elmulasztani, ha megint kimenekül a helyzetből.

Az agyunk már egy-két rosszullét után kialakít egy olyan viselkedést, hogy féljünk, ha olyan helyre kell mennünk, ahol korábban rosszul voltunk, és hogy rosszullét esetén ugyanazt csináljuk, ami korábban segített, azaz gyorsan otthagyjunk csapot-papot.
Sajnos itt nem áll meg a folyamat. Hamarosan már az adott hely gondolatára is előjön a stressz érzése és a rossz emlékek. Így nemcsak kimenekül az ember egy-egy helyzetből, hanem eleve oda se megy. Létrejön az agorafóbia: először csak azokat a helyeket kerüli az ember, ahol korábban rosszul volt, aztán már azokat is, amik hasonlítanak az eredeti helyzetre, így egyre szűkül az a kör, ahol még biztonságosan tud mozogni, és egyre több veszélyesnek címkézett hely lesz, amit kerülni kell.

Küzdelem a saját idegrendszer ellen

Veszély címke A pánikbetegségből azért nehéz szabadulni, mert a „VESZÉLY” címkét nagyon nehéz leszedni egy-egy helyzetről. Ha az agyunk veszélyesnek könyvelt el egy helyzetet, akkor már eleve félünk tőle. Az adrenalinszintünk már eleve magas, ha odamegyünk, ezért sokkal könnyebben beindul a pánikroham az adott helyen, mint a „nem veszélyes” helyeken.
Szóval igaz, hogy fejben dől el a dolog, de sok minden automatikusan zajlik az ember fejében. Az agyunk automatikusan rakja rá a „VESZÉLY” címkét az egyes helyekre, és az is automatikusan történik, hogy a kimenekülést és az elkerülést érezzük megnyugtatónak. Amikor az ember le akarja küzdeni a pánikbetegséget, akkor ilyen automatikus idegrendszeri folyamatok ellen próbál küzdeni, ez pedig nagyon nehéz.

A pánikbetegség terápiája

Mi az, ami mégis segít? Az általunk is tanított kognitív viselkedésterápia arról szól, hogy az automatikus folyamatokkal szemben megerősítjük a tudatos, logikus gondolatokat. Vannak olyan terápiás módszerek, amelyekkel a tudatos gondolatok képesek erősebbé válni, mint az automatikus félelmek. Ezenkívül segítünk olyan helyzetgyakorlatokat végezni, amikkel lépésről-lépésre le lehet szedni a „VESZÉLY” címkét az egyes helyzetekről.

Tény, hogy mindez türelmet és gyakorlást igényel. A terápiás programunk 12 videóból áll, és javasolni szoktuk, hogy hetente egy videót vegyenek át a jelentkezőink, ennél sokkal gyorsabban nem érdemes haladni. A teljes program így 12 hétig tart, ennyi idő általában kell a gyógyuláshoz. Ez persze nem jelenti, hogy közben egyáltalán nincs javulás a pánikbetegségben, de a gondolkodásmód átalakítása nem egyik napról a másikra történik.

Ha kedvet kaptál a terápiás módszer kipróbálásához, vagy csak kérdésed vagy az oktatóvideókról vagy a gyógyulás menetéről, írj nekünk!

A pánikbetegség ritka tünetei 2.

Csőlátás, fülzúgás, a valóságérzékelés megváltozása: a pánikbetegség ritka tünetei, amikről az első részben írtunk. Milyen ritka tünetei vannak még a pánikbetegségnek?

Hasi diszkomfort, emésztési zavarok

A „hasi pánik” gyakori probléma ahhoz képest, hogy a legtöbb felsorolásban nem szokott szerepelni a szorongás tünetei között. Mit nevezünk hasi pániknak? Ha például alig tudsz otthonról elindulni, mert indulás előtt ötször-hatszor ki kell menned vécére, az pontosan ennek a problémának a jele. Ha mindenhol azt nézed, hol van a legközelebbi mellékhelyiség, és kerülöd azokat a helyeket, ahol nincs (például buszon), az is azt mutatja, hogy a hasi pánik miatt alakult ki nálad agorafóbia, vagyis elkerülés.

A szorongás nemcsak indulás előtt, hanem akár egész nap okozhat emésztési zavart. Puffadás, gyakori hasmenés, reflux: ezek mind összefügghetnek a lelki problémákkal, a szorongással. Ráadásul az orvos sokszor csak tüneti kezelést javasol, mondjuk savlekötőt, ami nem segít a probléma hátterének kezelésében.
A szorongás közvetett módon is hat az emésztésre: aki szorong, az gyakran fáradt, emiatt több kávét iszik vagy több cukros ételt eszik, hiszen ezek átmenetileg felpörgetik az embert és elnyomják a fáradtságot. Csakhogy ez a szokatlan és nem éppen egészséges étrend gyakran vezet hasmenéshez és más zavarokhoz, az elhízásról nem is beszélve.

„Kihagy a szívem”

A pánikbetegségre nemcsak az jellemző, hogy pánikrohamokkal jár, és ilyenkor hirtelen felmegy a pulzus akár 200-ra is. A szorongás a nyugodt időszakban is okozhat eltéréseket a szívritmusban, leginkább „kihagyások”, azaz palpitációk formájában. Palpitáció esetén az ember úgy érzi, mintha egy pillanatra leállt volna a szíve, aztán jön egy (vagy több) erősebb ütés, és csak utána áll vissza a megszokott szívverés. Ez ismétlődhet sokszor egymás után, akár napokon keresztül is. Minden ilyesmit érdemes kivizsgáltatni kardiológussal, de a palpitáció akkor is nagyon ijesztő érzés, ha az orvos már megállapította, hogy nincs baj. A pánikbeteg amúgy is gyakran szorong amiatt, hogy valami súlyos betegsége van, vagy hogy szívrohama lesz egy pánikroham során. Hát még, ha közben a szívritmusa is rendetlenkedik!
A gyakori palpitációk miatt szintén kialakulhat agorafóbia, ha azért kerülsz el helyzeteket, mert félsz, hogy a biztonságosnak tekintett helyektől távol jön elő ez az ijesztő tünet, és emiatt inkább otthon maradsz.

Ásítozás

A szorongásra jellemző, hogy az idegrendszer túlműködik, az agy pedig felmelegszik a normál állapothoz képest. Nem kell veszélyesen magas hőmérsékletre gondolni, de ahhoz épp elég, hogy az ásítási reflex bekapcsoljon, és az ásítással a szervezet egy kicsi lehűtse az agyat. Aki látott már ideges vagy izgatott kutyát, megfigyelhette, hogy ők is ásítanak párat, amikor feszültebbek. Természetes reflexről van tehát szó, de ettől még nem lesz kellemes élmény a sok ásítozás. Ráadásul a környezetünk félre is érheti, és álmosnak vagy unottnak tűnhetünk, amikor erről szó sincs.

Gombóc a torokban

Nem csupán pánikroham során érezheti úgy a pánikbeteg, mintha gombóc lenne a torkában, hanem látszólag nyugodt időszakokban is. Ez járhat olyan érzéssel, mintha az orrváladék folyamatosan a torokba folyna, vagy mintha egy idegen tárgy nyomná a nyakat belülről. A tünetek közé tartozhat a nyelési nehézség, és jellemző a gyakori krákogás.
Ez a tünet sokszor összefügg azokkal az emésztési tünetekkel, amiket szintén a szorongás okoz. Akinél a szorongás miatt reflux alakul ki, az gyakrabban érez „gombócot” a torkában. Az étkezésre való szigorú odafigyelés, és a szorongás kezelésére megalkotott kognitív viselkedésterápia hatékonyan enyhíti ezeket a tüneteket is.

Nálad milyen ritkább tüneteket okoz a szorongás? Ha beszélgetnél róla, gyere a Facebook csoportunkba!

A pánikbetegség ritka tünetei

Áramütésre emlékeztető szúrás a fejbőrön? Fülzúgás, zsibbadás, kínzó hasmenés, vagy olyan érzés, mintha álmodnál? Ezek mind-mind a pánikbetegség tünetei közé tartoznak, de kevés szó esik róluk. Kétrészes sorozatunkban most a pánikbetegség ritkább tüneteit mutatjuk be.

A pánikroham legismertebb tünetei a hirtelen egekbe szökő pulzus, az erős remegés, a légszomj és a szédülés, amik így együtt ájulásszerű érzést hoznak létre. Csakhogy sok olyan tünete is van a pánikbetegségnek, amikről nem nagyon lehet olvasni. Ha a pánikbeteg ilyesmit tapasztal, akkor könnyen arra gondolhat, hogy ez valami más, súlyos betegség jele. Ez az aggodalom pedig csak növeli a szorongást, és még gyakoribb pánikrohamokhoz vezethet.

Valóságvesztés

Az egyik ritka, de nagyon ijesztő tünet a valóságvesztés (szakkifejezéssel: derealizáció). Mintha az ember nem lenne teljesen jelen a világban, fátyol mögül nézné, hogy mi történik körülötte, vagy mintha állandóan egy kicsit részeg lenne. Társulhat hozzá imbolygó szédülés, de anélkül is előfordul. Érthető, ha a pánikbeteg első gondolata ilyenkor, hogy az agyban történt valami nagy baj, hogy ez a megőrülés első jele, és hamarosan minden józan kapcsolatát elveszíti a világgal. Szerencsére ilyenről nincs szó, ez az állapot nem súlyosbodik tovább, viszont sokáig (hónapokig, vagy akár évekig is) fennmaradhat ezen a szinten.

Előfordul állandó derealizáció, ami a nap 24 órájában fennáll, mintha az ember folyamatosan egy álomszerű ködben létezne. Kapcsolódhat hozzá egy másik ijesztő érzés, a deperszonalizáció: ilyenkor úgy érezzük, mintha a testünk nem tartozna teljesen hozzánk, vagy mintha a tükörben nem saját magunkat látnánk, hanem egy idegent.

A tünetek, oka, hogy az idegrendszer annyira kimerül a régóta fennálló, sokszor észrevétlen szorongástól, hogy nem képes 100%-osan működni. Mint amikor fizikai edzést végzünk pár órán keresztül, és a végére úgy kimerülnek az izmaink, hogy csak remegünk és alig tudunk megmozdulni. Az izmok így jelzik, hogy most egy kicsit hagyjuk őket békén, mert pihenni szeretnének. Az idegrendszernek is van ilyen kimerült állapota, és van jelzése, amikkel „szól”, hogy pihenésre van szüksége. Ezek a jelzések pedig az itt leírt tünetek, például a valóságvesztés és a deperszonalizáció.

A szükséges pihenést kognitív viselkedésterápiával és gyógyszeres kezeléssel is lehet biztosítani, de szinte minden esetben hosszú hónapokba telik, mire az idegrendszer annyira kipiheni magát, hogy a tünetek elmúlnak vagy legalább elviselhető szintre csökkennek.

A derealizáció okairól, tüneteiről és kezeléséről részletesen itt olvashatsz: Derealizáció: a szorongás és a pánikbetegség rémisztő tünete

Érzékszervi illúziók

Az idegi fáradtság áll sok más ritka tünet mögött is. Amikor az idegeink „kivannak”, akkor az érzékszervek sem tudnak tökéletesen működni: a hallás, a látás, a bőrérzékelés, de akár a szaglás is megváltozhat, és furcsa, ijesztő tüneteket produkálhat. Volt olyan pánikbetegünk, aki áramütésszerű szúrásokat érzett a fejbőrén. Időnként ez a furcsa érzés mintha belülről, a fej belsejéből jönne, mintha az agyat érné hirtelen áramütés, ami aztán egy másodperc alatt el is múlik.

Van, akinek időnként elmegy a hallása az egyik fülére, és ilyenkor csak csengést hall azzal a füllel. De az is előfordul, hogy mintha elhalkulna a világ, hirtelen sokkal rosszabbul hall az ember egy rövid ideig. Olyan szagokat érezhetünk, amiknek nincs szagforrása, vagy egy korábban kellemes szag hirtelen büdösnek tűnhet.

A leggyakoribb ilyen tünet a látás megváltozása. Sokszor autóvezetés közben jelentkezik, amikor az ember koncentrál az útra, és ettől a fáradt idegek még jobban kimerülnek. Csőlátás lép fel, az előttünk lévő útszakasz sokkal hosszabbnak tűnik, mint a valóságban, az út melletti táj pedig homályosabbá válik, mint normál esetben. Akár hullámozhat is a látvány, amire figyelni próbálunk. Érhető, hogy ilyenkor az ember megijed, és úgy érzi, hogy életveszélyes számára a vezetés.

De ugyanez megtörténhet egy sima séta közben is: furcsán megváltozik az utca látványa, mintha a házak teteje fenyegetően befelé dőlne, a járda pedig hullámozna. Ettől persze az ember megijed, az ijedtség miatt a pupillák még jobban kitágulnak, és a látvány még inkább megváltozik. A megváltozott érzékelés és az emiatt érzett ijedtség tehát újabb és újabb pánikrohamokhoz és állandó szorongáshoz vezet.

Ez már a megőrülés?

Mindez semmiképp nem jelenti azt, hogy a pánikbeteg ne lenne normális, vagy hogy a megőrülés fenyegetné. Nem, ezek normál tünetek az adott körülmények között, tehát amikor egy régebb óta fennálló szorongás idegileg megviselte az embert. Az idegrendszernek ilyenkor pihenésre van szüksége, és ha ez megtörténik, akkor szép lassan ismét normál működési állapotba kerül.

Milyen további ritka tünetei lehetnek a pánikbetegségnek? Ezekről is írunk hamarosan a második részben.

Mit tehetek, ha a családtagom pánikbeteg?

pánikbeteg családtag A pánikbetegség kiszámíthatatlan, ijesztő, és gyakran az élet minden területére kihat. Ezért nemcsak a pánikbeteg embert érinti, hanem a családtagokat és a barátokat is. Ha van olyan szeretett ismerősöd, aki pánikbeteg vagy a szorongás más formájától szenved (generalizált szorongása van, kényszerbeteg, vagy társaságban rosszul van), akkor pontosan tudod, milyen tehetetlennek érzi magát sokszor az ember, amikor segíteni próbál.

De nem szükségszerű, hogy a pánikbetegség terhet jelentsen egy kapcsolatban. Mindannyian küszködünk ilyen-olyan problémákkal, sokszor nagyon komoly terhekkel, amik kevésbé látványosak, mint a szorongás. De jó esetben épp ezek a terhek tanítanak bölcsességre és türelemre, mélyítik el a mások iránti megértést, és segítenek abban, hogy jobb emberré váljunk. Egy-egy ilyen betegség a családi, partneri kapcsolatot is képes elmélyíteni, és olyan közösséget megalapozni, ami nehézségek nélkül talán nem is lenne lehetséges. Ha így tekintünk a pánikbetegségre, akkor tanulhatunk és épülhetünk is belőle, beteg és környezete egyaránt.

Ennek érdekében összegyűjtöttünk néhány hasznos tudnivalót, „kezelési útmutatót” a szorongásos zavarokról*, amivel ez az állapot érthetőbbé, a támogatás pedig hasznosabbá válik.

* pánikbetegség, agorafóbia, szociális fóbia, kényszerbetegség, generalizált szorongás

Mit kell tudni a szorongásos zavarokról?

1. A szorongás valós dolog, nem kitaláció. A szorongás létező testi-lelki zavar, és nem ugyanaz, mint amikor valaki megijed, lámpalázas, vagy eszébe jut, hogy elkaphat egy betegséget. Szorongásnál olyan fizikai reakció játszódik le a testben, ami bénítólag hat, és amitől az ember képtelen nyugodtan gondolkodni. Sokan azt érzik, hogy azonnal tenniük kell valamit: menekülni vagy valahogy védeni magukat, akár egy irracionális dührohammal. Mások csak azt érzik, hogy nagyon rosszul vannak, mintha bármelyik percben meghalhatnának. Mindezek mögött hormonális változások állnak, amiket nem lehet akaraterővel leállítani, és nem függnek az ember bátorságától, jellemétől, intelligenciájától.

2. A szorongás nem racionális. A szorongás oka alapvetően belül van, nem kívül. Vannak emberek, akiknek az idegrendszere érzékenyebben reagál a környezetre, olyan dolgokra is, amiket mások észre se vesznek. Ez lehet veleszületett tulajdonság, de lehet egy hosszan tartó, stresszes élethelyzet miatti kifáradás is. Sokszor semmi jele nincs a veszélynek, de a túlérzékeny idegek mégis vészjeleket küldenek az agy felé. Ezt többnyire az is tudja, aki a szorongástól szenved. Az eszével tudja, hogy nincs veszély, mégis azt tapasztalja magán, hogy retteg és rosszul van. Ilyenkor fölösleges ráförmedni, hogy szedje össze magát, vagy arról győzködni, hogy nyugodjon meg: ez ugyanannyira hatástalan, mintha egy asztmás rohamban fuldokló embernek azt mondanánk, hogy lélegezzen. Persze, hogy próbál lélegezni, de nem az elhatározásától függ, hogy sikerül-e.

3. A szorongás nem gyengeség. A szorongásos rohamok nem függenek az akaratunktól. Ezzel szemben nagy bátorságot igényel úgy élni, hogy az ember rendszeresen rosszul van, és bármikor jöhet egy komolyabb pánikrohama, amivel szemben tehetetlennek érzi magát. Így dolgozni, így helyt állni sok-sok erőt igényel. Ha a szorongásban szenvedő ember azt tapasztalja, hogy mások gyengének tartják, vagy azt éreztetik vele, hogy ez csak hiszti vagy megjátszás, jogosan érzi ezt mélyen igazságtalannak. Ráadásul ez csak növeli a szorongást, hiszen pontosan tudja ő is, hogy az állapota másokat is korlátoz a teljes szabadságban, és emiatt sokuk állandó szégyenérzettel is küszködik.

Hogyan lehet segíteni?

Olvasd tovább

A kényszerbetegség terápiája

Ijesztő gondolatok kényszerében

kényszerbetegség terápia — A kényszerbetegség gyógyítható kognitív viselkedésterápia segítségével

Sokan keresnek meg minket azzal, hogy ijesztő gondolataik vannak, amiket sehogy nem sikerül elhessegetni. Ezek a gondolatok néha arról szólnak, hogy az illető másokat bánt, vagy saját magát bántja, vagy hogy valami súlyos és undorító betegséget fog elkapni. Előfordul, hogy ezek a gondolatok csak akkor enyhülnek egy kicsit, ha az ember sokszor egymás után megcsinál valamit: például hosszasan fertőtleníti a kezét, vagy többször kimondja ugyanazokat a mondatokat. Van, aki azt érzi, hogy újból és újból ellenőriznie kell, hogy bezárta-e a lakásajtót, vagy lekapcsolta-e a gázsütőt.

Ilyenkor a gond nem azzal van, hogy ezek a cselekvések teljesen hibásak, hiszen van értelme ellenőrizni, hogy bezártuk-e az ajtót, és van értelme a kezünket fertőtleníteni, főleg járvány idején. Az ijesztő gondolatokkal se az a baj, hogy eszünkbe jutnak (kinek nincsenek néha agresszív vagy betegséggel kapcsolatos gondolatai?), hanem hogy ezek olyan zavaróvá válnak, és annyi időt és energiát elvisz az ellenük való védekezés, hogy az már több szenvedést okoz, mint amennyi nyugalmat ad. Ekkor beszélünk kényszerbetegségről.

Kényszerbetegségben az ember úgy érzi, hogy ezeket a zavaró szokásokat képtelenség abbahagyni. Pedig sokan szeretnének megszabadulni a kényszeres gondolatoktól és cselekvésektől, és tudják is, hogy ezek ilyen formában borzasztóan el vannak túlozva és nincs értelmük. Mégis úgy érzik, hogy nem tudják abbahagyni, és emiatt még a szégyenérzet is kínozza őket.

Szorongás, elkerülés, bezárkózás

A kényszeresség gyakori szorongásos zavar. Magyarországon kb. 150 ezer ember szenved erős kényszeres tünetektől. Sajnos ez az élet minden területére kihat: a kényszerességtől szenvedők nehezebben tudnak olyan munkahelyet találni, ahol ezek a rituálék nem zavarják meg a munkát. Sokaknál a párkapcsolatukat is rosszul érinti, mert még egy megértő társat is megvisel az, hogy az általa szeretett ember ilyen cselekvéseket kénytelen végezni.

Egy másik probléma a kényszerességgel, hogy az ember hajlamos elkerülni olyan helyzeteket, amikor úgy érzi, hogy nem tud kellőképp védekezni. Ha például valaki csak hosszas fürdéssel tudja enyhíteni a betegségtől való szorongását, akkor nem szállhat meg olyan helyen, ahol nincs fürdőkád. Lehet, hogy ez még nem annyira zavaró, de az elkerülés sokszor odáig jut, hogy az ember már egyáltalán nem megy oda, ahol úgy gondolja, hogy a számára félelmetes dolog bekövetkezhet. Például nem jár társaságba, elvágja magát a barátaitól, és beszűkíti a saját mozgásterét. Igaz, hogy ekkor kevésbé szorong, de hatalmas árat fizet érte azzal, hogy szinte saját magát zárja karanténba, sokszor akár évekre.

Terápia lépésről lépésre

Szerencsére a kényszerességre létezik gyógymód. Van rá hatásos pszichoterápia, amit pszichológusok dolgoztak ki, és nagyon sok embernél sikeresen bevált. Ezt úgy hívják, hogy kognitív viselkedésterápia. Ez a fura név annyit jelent, hogy a kogníciót, azaz a gondolatokat, és a viselkedést egyszerre kezeli a terápia. A gondolatokat és a cselekvéseket is megpróbáljuk a valósághoz közelíteni. Megnézzük például, hogy tényleg megtörténik-e a félelmetes dolog, ha az ember nem végzi el a kényszeres rituálét.

Persze ez nem úgy történik, hogy a pszichológus ráparancsol a páciensre, hogy nem szabad csinálni a kényszercselekvést, és akkor a páciens abbahagyja és minden rendben van, hanem többféle erre kifejlesztett gyakorlattal lassan és fokozatosan jutunk el oda, hogy elviselhető legyen, ha mondjuk csak öt perccel később történik meg a kézfertőtlenítés. Aztán később már az is elviselhető, ha csak tíz perccel később, és így tovább.

A terápia fontos része, hogy az ember lépéséről lépésre visszaszerezze a kontrollt afölött, hogy mikor mit akar csinálni. Emellett alaposan kielemezzük, hogy mennyire igazak a kényszeres gondolatok. Minden emberre jellemző, hogy néha vannak furcsa vagy ijesztő gondolataik. Sokaknak eszükbe juthat mostanában, hogy mennyire biztonságos kimenni a lakásból, vagy milyen veszélyt jelent bármit behozni kintről. A különbség ott van, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk a gondolatnak. Állandóan ezen töprengünk és állandóan félünk, vagy együtt élünk azzal, hogy nem tudunk mindent kontrollálni. Valamilyen szintű félelem minden egészséges emberben megvan: a különbség a kényszerbetegségben az, hogy mennyi figyelmet és energiát szánunk rá. A terápia során azt próbáljuk megváltoztatni, hogy az ilyen gondolatokat csak annyira tartsuk fontosnak, amennyit az valóban érdemel. Nem kell figyelmen kívül hagyni mondjuk a betegséget, de nem is érdemes a maga jelentőségén túl foglalkozni vele.

Összefoglalva: teljesen normális, ha védekezni szeretnénk az ijesztő dolgok ellen. De vannak olyan védekezési formák, amik sokkal több energiát felemésztenek, mint amit az adott dolog érdemel. Ez nem ritka, százezrek szenvednek hasonló tünetektől, és a szenvedést itt szó szerint értem. Ez valóban egy sok kínlódással és lelki fájdalommal járó állapot. De van rá gyógymód, és nem érdemes beletörődni, hogy így kéne leélni az egész életet, kényszerek közé zárva. Bízom benne, hogy segítséget kérnek mindazok, akiket ez érint, mert meg lehet belőle gyógyulni.

Pánikbetegség koronavírus idején

A járvány mindenkit megvisel, de különösen nehéz azoknak, akik amúgy is gyakran élnek át pánikrohamot, vagy hajlamosak a szorongásra. Adunk 5 tippet, amivel a pánikos rosszulléteket megelőzheted koronavírus idején is.

1. Nézz szembe a veszéllyel

A szorongás alapvetően nem rossz dolog, ha segít abban, hogy alaposan felkészüljünk egy vészhelyzetre. Semmi baj nincs azzal, ha az ember feszültebb, amióta tudni lehet, hogy minket is elér a járvány. Ez érthető és egészséges reakció. Még szorongásos betegek előtt se tagadjuk le a valós veszélyeket! Fölösleges is lenne, mert az ember a lelke mélyén nem hiszi el a túlzottan pozitív szólamokat. Ehelyett gondoljuk át reálisan, hogy mire számíthatunk.

Mire lesz szükséged a következő pár hétben? Hogyan tartod majd a kapcsolatot az idősebb vagy krónikus beteg családtagokkal, akikre veszélyt jelenthet a személyes találkozás? Lehet-e például telepíteni náluk a videóhívás lehetőségét? Tudsz-e most tenni valamit azért, hogy megkönnyítsd a következő időszakot magad és szeretteid számára? Ha a szorongást aktív cselekvésbe fordítod, akkor jól hasznosul a félelemből eredő energia, és közben a bizonytalanságérzetet is csökkented.

2. Óvakodj a túlzásoktól

A megbetegedés esélyét mérd fel a valóságnak megfelelően. Végleges adataink persze még nincsenek, de más országokban egyelőre úgy néz ki, hogy az emberek jóval kevesebb, mint fele kapja el a a betegséget. Nagyobb esélyed van tehát arra, hogy nem leszel beteg. Itt is érdemes a megelőzésre fordítani az energiákat: tartsd be a javasolt óvintézkedéseket, és erősítsd az immunrendszered azzal, hogy sokat alszol. Akik pedig elkapják a fertőzést, legtöbbször influenza jellegű tüneteket tapasztalnak. Ez kellemetlen, de csak nagyon keveseknél jelent komoly veszélyt.

Nem kell tehát letagadni a megbetegedés esélyét, de ne is becsüld túl a veszélyt. Ez nem ebola, és nem fogja letarolni az emberiséget. A saját megküzdési képességedet se becsüld le! Nem vagy tehetetlenül kiszolgáltatva a járványnak: a megelőzésben is sokat tehetsz, és az immunrendszered is mindent megtesz a védelmedben. Segíts neki azzal, hogy sokat pihensz, és reálisan nézed a helyzetet.

3. Kevesebb hír, megbízhatóbb forrásból

Szinte percről percre jönnek az új hírek a vírusról, ezért érthető, hogy reggeltől estig ezt böngésszük. A facebook és a híroldalak állandó pörgetése viszont csak még több szorongást és rosszullétet okoz. Ami igazán megviseli az embert, az a bizonytalanság. Amikor folyton a híreket görgetjük, akkor állandó bizonytalanságban tartjuk magunkat, hogy vajon mi lesz a legújabb ijesztő történet, és hány új betegről szól a következő hír.

Ehelyett jobb, ha nem állandóan, hanem csak naponta egyszer-kétszer nézel rá a hírekre, és akkor is a megbízhatóbb oldalakon. A borzongató rémtörténetek helyett keresd inkább a praktikus információkat arról, hogy hogyan készülj fel a járványra. Ha olyasmit olvasol, ami nagyon ijesztő, mindig tedd fel magadban a kérdést, hogy milyen bizonyíték szól mellette és ellene. Óvd a lelki egészséged a rémhírekkel szemben, ne hidd el őket első olvasatra! Vannak jó hírek is: sokan meggyógyultak már a betegségből, és rengeteg a segítőkész ember a bajban. Tudatosan figyelj oda ezekre a történetekre is, hogy észrevedd a jót a rossz mellett.

4. Segíts másokon, az téged is megnyugtat

Számtalan pszichológiai kutatás szól arról, hogy jobban érezzük magunkat, amikor másokon segítünk. Ezt megtehetjük koronavírus idején is, mert nem kell hozzá feltétlenül közösségbe mennünk. Eleve azzal, hogy betartjuk az óvintézkedéseket, egy kicsit máris segítünk az egészségügyi dolgozóknak, hogy kevesebb beteget kelljen ellátniuk.

Ha rosszul viseled a korlátozásokat, a sok otthonlétet, a gyerek iskolájának bezárását, érdemes erre úgy gondolni, hogy a közösséget segíted vele. Azokat az embereket támogatod, akiket nagyon rosszul érintene a betegség, vagy akik már így is az energiáik határán teljesítenek a kórházakban. De másképp is lehet segíteni: amikor feltöltöd a saját készleteidet, gondold át, hogy tudsz-e juttatni belőle a rászorulóknak. Ha ismersz a környezetedben magányos embert, akinek ilyenkor még nehezebb az egyedüllét, tudsz-e vele időnként beszélgetni (a saját biztonságodat is szem előtt tartva)? Minden olyan tett, amivel másokon segítesz, neked is nyugalmat és örömet jelent.

5. Maradj aktív, amennyire lehet

A szorongás bénító hatással lehet az emberre. Ezt csökkenthetjük, ha kialakítunk egy olyan napi rutint, amiben rendszeresen szerepel a mozgás és a szorongásos gondolatokból való kizökkenés.

Ha van már ilyen napi rutinod, akkor azt ne add fel a járvány idején sem. Amennyire lehet, tartsd magad a megszokott rendhez: ne borítsd fel a szokásos alvásritmusod amiatt, mert a munkahelyed most zárva tart, és ne mondj le teljesen a szabadban végzett tevékenységekről sem. Tartsd a kapcsolatot a barátokkal és családtagokkal, még ha személyesen nem is tudtok találkozni. Ha pedig nincs még ilyen napi rutinod, akkor kezdj el mozogni most, minden nap kis lépésekben növelve az erre szánt időt. Lehet, hogy a járvány végére már egészségesebb napi szokásaid lesznek, mint előtte.

Nem tudunk minden kockázatot kizárni az életünkből, és ez nem is lenne jó. Az értelmes, értékes élet része, hogy nem kerülhetünk el minden veszélyt, időnként meg kell küzdenünk ezekkel. Ezt szem előtt tartva készülj fel a járványra, és ne hagyd , hogy eluralkodjon rajtad a pánik: nehogy a szorongásnak nagyobb ára legyen, mint amilyen veszélyt valójában ez a vírus jelent.