Kategória: Egyéb

Pánikroham autóvezetés közben

Nemcsak annak lehet pánikrohama vezetés közben, akinek rossz tapasztalata van a közlekedéssel. Akkor is lehet pánikrohamod, ha kiválóan vezetsz és még sosem volt baleseted. Sőt, a pácienseink nagy része a pánikbetegség előtt kifejezetten szeretett vezetni, szerette azt a szabadságot, amit az autó adott, és mégis kialakult náluk a vezetés közbeni szorongás. Mi ennek az oka, és hogyan segít a kognitív viselkedésterápia?

félelem az autóvezetéstől pánikroham miatt

A pánikroham jelei

Képzeld el, hogy vezeted az autót, és haladsz az autópálya felhajtója felé. Tudod, hogy fel kell gyorsulni, hogy besorolhass a melletted elszáguldó autók közé, majd hosszú kilométereket kell megtenned nagy sebességgel úgy, hogy közben nincs lehajtó. Erősödik benned a kiszolgáltatottság érzése, mintha csapdába kerülnél és belekényszerülnél egy olyan helyzetbe, ahol bármi megtörténhet. Érzed, ahogy a pulzusod felszökik, a tenyered izzadni kezd, a látásod megváltozik, és mintha mindjárt elvesztenéd az uralmad a tested felett. A félelmet csak súlyosbítja, hogy a biztonságod alapja éppen a higgadtság és a koncentráció lenne, amit ilyen állapotban nehéz fenntartani.

A pánikroham hirtelen kezdődik, és akár pár másodperc alatt elboríthat az érzések sokasága. Mindenkinél egy kicsit másképp jelentkezik az intenzív félelem, de a leggyakoribb tünetek a következők:

  • szapora szívverés, mintha a torkodban dobogna a szíved
  • „kihagy” a szíved (palpitáció)
  • mellkasi szorítás
  • légszomj vagy fulladás érzése
  • izzadás, kézremegés, lábremegés
  • hányinger, hasmenés
  • szédelgés, ájulásérzés
  • zsibbadás a száj környékén vagy az ujjaidban
  • derealizáció, mintha nem lennél teljesen jelen a világban
  • megőrüléstől, kontrollvesztéstől való félelem
  • halálfélelem

Akár már egyetlen autóvezetés közbeni pánikroham is elég ahhoz, hogy a következő alkalommal félelemmel indulj útnak, vagy megpróbáld a számodra nehéz szakaszokat elkerülni. Nagyon hamar kialakul az agorafóbia, ami egyre jobban korlátozza a mozgástered. A következő jelek utalnak az agorafóbia kialakulására:

  • napokkal, vagy akár hetekkel előtte szorongsz, ha tudod, hogy vezetned kell
  • kifogásokat keresel, hogy miért vezessen inkább valaki más
  • ha muszáj vezetned, végig arra figyelsz közben, hogy jön-e a pánikroham
  • kerülöd az autópályát, inkább olyan utat választasz, ahol könnyű leállni, még ha az hosszabb is
  • kerülöd az éjszakai vezetést és minden olyan helyzetet, ami egy kicsit is nehezíti az utat (nagy forgalom, esős időjárás stb.)

Mi okozza a vezetés közbeni pánikrohamot?

A vezetés közbeni pánikroham kimondottan gyakori jelenség. Kevés olyan páciensünk van, akinek semmilyen gondot, semmilyen szorongást nem okoz az autóvezetés.
Fontos tudni, hogy bár a pánikroham nagyon rossz élmény, a kontrollt nem fogod elveszíteni az autó felett. Még a legerősebb pánikroham közben is van annyi jelenléte az embernek, hogy gond nélkül lehúzódjon a leállósávba. Az is általános tapasztalat, hogy a pánikroham ellenére képes az ember akár kilométereket vezetni a következő lehajtóig.

Több dolog is hozzájárulhat ahhoz, ha autóvezetés közben pánikrohamot élsz át:

  1. Fáradtság: könnyebben kialakul a pánikroham, ha az ember alapból feszült vagy fáradt, márpedig az autóvezetés még a legrutinosabb sofőr számára sem mindig pihentető. Az úton sokféle veszélyforrás van, amire figyelni kell, a tartós koncentrálás pedig kimerítő.
  2. Félelem a pánikrohamtól: a pánikroham kialakulásának egyik oka, ha az ember fél tőle. Sajnos ez egy ördögi kör: minél inkább azon aggódsz, nehogy jöjjön a rosszullét, annál feszültebb leszel, és annál könnyebben elindul a pánik. Ha korábban már volt pánikrohamod autóban, akkor a rossz élmény hozzákapcsolódik ehhez a helyzethez, már eleve feszülten ülsz be a az autóba, és sokkal könnyebben kialakul az újabb pánikroham.
  3. Kapkodó légzés vezetés közben: ha a felsőtested izmait automatikusan megfeszíted, miközben vezetsz, ha szorít a biztonsági öv, vagy ha egy közlekedési helyzet megijeszt, az mind-mind kapkodóvá teszi a légzést, úgynevezett hiperventillációt okoz. A hiperventilláció miatt megváltozik a vérben az oxigén és a szén-dioxid aránya, ez pedig furcsa, szédülés jellegű érzést okoz. A hirtelen szédülés annyira ijesztő lehet, hogy pánikrohamot vált ki.
  4. A vezetéssel járó testi tünetek: a hosszas vezetés kényelmetlen, megfájdulhat közben a hátad, a nyakad, a fejed, elzsibbadhatnak a végtagjaid, vagy elfáradhat annyira a szemed, hogy attól egy kicsit szédülni kezdesz. Aki hajlamos a szorongásra, az sokkal könnyebben észreveszi ezeket a testi tüneteket, mint aki nem figyel annyira befelé. A tünetek ijesztő gondolatokat indíthatnak el („Mi ez a furcsa érzés, mi bajom van?”), ami egyenes út a pánikrohamhoz.
Szeretnéd tudni, hogy hajlamos vagy-e a szorongásra? Csak pár percbe telik kitölteni kérdőívünket. Pszichológusunk a lehető leghamarabb kiértékeli és elküldi neked az eredményt.

Hogyan segít a kognitív viselkedésterápia?

Fontos, hogy minél hamarabb kezeljük az autóvezetés közben jelentkező pánikrohamokat, máskülönben a mozgástér beszűkül, és gyorsan kialakul az agorafóbia. A szorongásoldók (pl. Xanax, Frontin) nemcsak azért nem nyújtanak jó megoldást, mert vezetéshez ezeket nem szabad szedni, hanem mert a hatásuk nem tartós. A terápiás technikákkal viszont nem csupán a vezetés közbeni pánikrohamokat tudjuk megelőzni, hanem a bármely más helyzetben jelentkező pánikot is.

Urald a légzésed!

Dobozlégzés? Taktikai légzés? Szájon vagy orron át? Hasba vagy mellkasba? Nem könnyű eligazodni a különféle légzéstechnikák között, melyeknek mind megvan a maguk jó hatása. A terápiás módszerek segítenek megtalálni azt a légzésfajtát, ami az adott helyzetben neked legjobban beválik. Imaginációs gyakorlatokban tanítjuk meg, mikor milyen légzést használj ahhoz, hogy uralni tudd a helyzetet.

Légy jelen!

Minél inkább jelen vagy a helyzetben, annál kevésbé tudnak a gondolataid elkalandozni az aggasztó félelmek felé. Ebben segít a videóinkban is szereplő tudatos jelenlét nevű technika. Meg lehet tanulni, hogy csak arra figyelj, ami az adott helyzetben jelen van: az autóra, magadra, amint az autóban ülsz, a vezetésre és az útra. Ha fókuszálni tudod a figyelmed, akkor nem adsz teret a szorongásnak és el sem indul a pánikroham.

Ne reagálj a félelmetes gondolatokra!

A pánikrohamot nagyon sokszor épp a pánikrohamtól való félelem váltja ki. Az autóvezetés különösen alkalmas arra, hogy az ember már jó előre izguljon, hiszen ritkán van olyan helyzet, hogy mindenféle előzetes tervezés nélkül hirtelen bepattanunk az autóba és elindulunk toronyiránt. A terápia célja, hogy ne kelljen órákig vagy napokig izgulnod egy-egy nehéz helyzet előtt. Az ijesztő gondolatokat háromféle technikával fogalmazzuk át és semlegesítjük, ezáltal úgy tudsz útnak indulni, hogy azt nem előzi meg hosszas aggodalmaskodás.

Gyakorolj terepen!

A terápiás technikákat otthon, nyugodt körülmények között kell megtanulni, de aztán mindenképp ki kell őket próbálni terepen is. Azonban nagyon fontos, hogy gondosan megtervezzük, mikor milyen terepre fogsz menni, hogy a lehető legjobb élményekkel térhess haza, és a sikerélményekre támaszkodva gyors legyen a javulás. Két videót is szánunk ennek a témának, mert ez a gyógyulás talán legfontosabb eleme. Segítünk, hogy milyen szempontokat vegyél figyelembe, amikor kiválasztod az éles helyzetet, ahol gyakorolni fogsz. És azt is részletesen végigvesszük, hogyan történjen a terepen való gyakorlás, hogy az valóban megelőzze a további félelmeket.

Mennyi időbe telik a gyógyulás?

A kognitív viselkedésterápia alapesetben 7-12 alkalomból áll. A mi terápiás programunkban 12 oktatóvideó szerepel, hogy részletesen és alaposan átvehessünk minden szükséges terápiás technikát. A 12 videó arra elég, hogy megtanuld és kipróbáld az egyes módszereket, és jelentős javulást érj el. Legtöbb esetben azonban tovább kell folytatni a megtanult technikák alkalmazását még néhány hónapig, mire a tünetek teljesen eltűnnek.
Ez hosszú időnek tűnhet, de a terápiás technikák óriási előnye, hogy ha egyszer megtanulod őket, a tudás egész életre megmarad. Nincs még egy olyan módszer, amivel egyszer és mindenkorra megoldást kapsz a pánikrohamokra és a szorongásos zavarok egyéb tüneteire.
Jelentkezz még ma terápiás programunkra, hogy minél hamarabb gondtalan élmény legyen a vezetés! Ha kérdésed van, e-mailben mindig megtalálsz minket. 

Derealizáció: a szorongás és a pánikbetegség rémisztő tünete

Milyen lenne, ha egy üvegbura alatt élnél, ahova a hangok csak tompán jutnak be? Ahonnan a tárgyak és az emberek távolinak és furcsának tűnnek? Ahol ha ránézel a kezedre, azt érzed, mintha nem is a tested része lenne? Beszélgetsz a barátaiddal, és mintha egy filmet néznél, vagy mintha kívülről látnád magad. A legrosszabb pillanatokban ilyen érzés a derealizáció, ami hihetetlenül nyomasztó az ebben szenvedők számára. 

  • A derealizáció legtöbbször az idegrendszer kifáradásának tünete. Olyan érzés, mintha ébren is álmodnál, vagy mintha filmen néznéd az életed. 
  • Önmagában nem veszélyes, de mögöttes problémákra utalhat, és hatással van az életminőségre.
  • Társulhat hozzá pánikbetegség, ami felerősíti a derealizációt, az pedig tovább erősíti a pánikrohamokat.
  • Ebből az ördögi körből leggyorsabban pszichoterápiás és gyógyszeres kezeléssel lehet kitörni. 
  • A terápia célja a tünetek okainak megértése, a nyugalmat segítő életmód kialakítása és a szorongást kiváltó gondolatok átalakítása.

Milyen érzés a derealizáció?

A derealizáció jele, hogy a világ furcsává, valószerűtlenné válik.

Sok kliensünk a szorongás legrosszabb, legijesztőbb tünetének érzi a valóságvesztést (szakkifejezéssel: derealizációt). A bizarr érzés egyik pillanatról a másikra kezdődik, mintha hirtelen „elromlana” az ember fejében valami. A világ váratlanul furcsává, valószerűtlenné válik. A hallás tompább lesz, vagy éppen zavaróan élessé válik, a látás mintha beszűkülne, és a megszokott környezet álomszerűnek, furcsán idegennek tűnik. Az időérzékelés is megváltozhat, mintha a szokásosnál gyorsabban vagy lassabban telne az idő, és pár pillanat itt-ott „kiesik”. Ha ilyenkor tükörbe nézel, úgy érezheted, mintha egy idegen nézne vissza.

Nagyon ijesztő érzésről van szó, ezért szinte mindig pánikroham kíséri a hirtelen derealizációt. A pulzus felszökik, a végtagok remegni kezdenek, az ember kapkodja a levegőt, és érthető módon rettegés fogja el, hogy megőrült. És bár a pánikroham egy idő után enyhül, a derealizáció még sokáig (hetekig, hónapokig) fennmaradhat. Van, akinél állandóan fennáll, másoknál nem folyamatos az érzés, de rendszeresen előjön a fárasztóbb napokon. 

Ha hosszasan fennáll a derealizáció, az érzelmek is tompábbá válhatnak: mintha folyamatosan álomszerű állapotban élnél, és kívülről néznéd a világot és benne a saját életed.  

A derealizáció oka

Ha az ember régóta szorong és stresszel, azaz a szorongás krónikussá válik, az idegrendszer kimerültsége előbb-utóbb a fent leírt tüneteket okozza. A szorongás olyan, mint egy nehéz hátizsák, ami tele van aggodalmakkal és félelmekkel. Mindannyian cipelünk időnként ilyen hátizsákot, de nem mindegy, hogy mennyire nehéz a teher és mennyi időn keresztül kell cipelni. Ha már évek óta nem tudtad lerakni a „zsákodat”, a teher túl nyomasztóvá válik, és az idegrendszered belefárad az állandó, túlzó terhelésbe. 

Amikor a szorongás eléri ezt a szintet, az elménk védelmet keres a folyamatos terheléssel szemben, és egy kicsit visszavonul a valóság elől. Ez a visszavonulás okozza a derealizáció tüneteit: az álomszerű állapotot, a tompaságot, az érzelmi kiüresedést. Az agyunk így jelzi, hogy pihenésre van szüksége. 

Derealizáció esetén az érzelmi világ eltompul

Veszélyes a derealizáció? 

A derealizáció önmagában nem veszélyes. Legtöbbször ártalmatlan idegrendszeri tünetről van szó, ami főleg szorongás és stressz kapcsán fordul elő. Bár az érzés ijesztő és felkavaró, a szervezet védekezésként használja arra, hogy jobban el tudja viselni a stresszt és a nyomasztó körülményeket. 

Fontos viszont, hogy a derealizáció olyan mögöttes problémára utal, amelyre oda kell figyelni: szorongásos zavart, traumát, depressziót vagy más mentális egészséggel kapcsolatos állapotot jelez. A veszélye leginkább abban rejlik, hogy rossz hatással van az ember lelkiállapotára és mindennapi életére. Ha gyakran és intenzíven élsz át derealizációt, akkor félni és aggódni fogsz miatta, ez pedig hatással lesz az életminőségedre.

Elmúlik magától a derealizáció? 

Ez függ a körülményektől és a stresszes időszak hosszától. Sokan élnek át egy-egy múló derealizációs pillanatot, például ha hirtelen erős érzelmet kiváltó helyzetbe kerülnek. Ez nem kóros, és nincs vele különösebb teendő. Ha azonban a derealizáció mellett jelen van pánikbetegség, generalizált szorongás, depresszió vagy poszt-traumás stressz, akkor jellemzően nem múlik el kezelés nélkül. Maga a derealizációs „élmény” is fokozza a szorongást, és kialakul egy ördögi kör, ahol a tünetek erősítik a szorongást, a szorongás pedig még gyakoribb tüneteket okoz. Ebbe az ördögi körbe be kell avatkozni, amit gyógyszeres, illetve pszichoterápiás kezeléssel tudunk megtenni.

Mikor forduljak orvoshoz vagy pszichológushoz?

Mielőtt kijelentenénk, hogy egész biztosan a szorongás miatt alakult ki a derealizáció, fontos kizárni az egyéb okokat. Ha a közelmúltban visszatérő derealizációt éltél át, kérj időpontot a körzeti pszichiáterhez, aki meg tudja állapítani, hogy lehet-e szó skizofréniáról, személyiségzavarról, klinikai depresszióról, esetleg gyógyszer-mellékhatásról. 

A derealizáció leggyakoribb oka a megelőző hónapokban vagy években átélt tartós stressz, tehát nem kell megijedni, hogy biztosan skizofréniáról van szó, de jó ötlet egy pszichiátriai kivizsgálást beütemezni. Már csak azért is, mert a pszichiáter egyúttal javaslatot tesz a gyógyszeres kezelésre, ami időnként a leggyorsabb módja a tünetek enyhítésének.  

A derealizáció semmiképp nem a gyengeség jele, és nem is a megőrülésé. Egy idegi reakció olyan nyomasztó körülményekre, amelyeket az agy nehezen tud feldolgozni. De mivel annyira szokatlan és rémisztő élmény, nem csoda, ha az ember megrémül és összezavarodik. És mivel nehéz megfogalmazni, hogy mit is élsz át ilyenkor, úgy érezheted, hogy egyedül maradtál a problémával. Ezt a magányos küzdelmet is enyhíti, ha szakemberhez fordulsz. A pszichiáter a diagnózisban és a gyógyszeres kezelésben tud segíteni, a pszichológus pedig az okok feltárásában és a szorongásos gondolatok semlegesítésében.  

A derealizáció kezelése

Nincs kimondottan a derealizációra való gyógyszer, de mivel a tünetek hátterében legtöbbször az idegi fáradtság áll, így azok a gyógymódok a leghatékonyabbak, amelyek segítik az idegek pihenését. A szükséges nyugalmat alapvetően háromféle módon érdemes megközelíteni. 

  1. Az egyik az életmód, ahol fontos, hogy ebben az időszakban minél kevesebb megterhelő, kimerítő dolgot csinálj. Ne ilyenkor kezdj bele egy durva edzésprogramba, minél kevesebb koffeint fogyassz, lehetőség szerint legyen rendszeres az alvásritmusod és így tovább. 
  2. A gyógyulás másik forrása a kognitív viselkedésterápiás módszerek, amelyekkel a szorongásos gondolatokat alakítjuk át és a pánikrohamokat szüntetjük meg, hogy minél kevesebb félelem terhelje az elmét. 
  3. A harmadik eszköz pedig az antidepresszáns gyógyszer, ami ilyenkor nagyon javasolt (természetesen nem kötelező, de hasznos eszköz), csökkenti az általános szorongás erősségét, és így támogatja az idegrendszert.

A kognitív viselkedésterápiának két fő célja van a derealizáció kezelésében. Az egyik, hogy megvilágítsuk a tünetek okait, a testi és mentális hátteret, és így segítsünk a pácienseinknek jobban megérteni, hogy mi zajlik a testükben és az idegrendszerükben. A páciens így tudatosan képes a nyugalmát szolgáló életmódot kialakítani és jó döntéseket hozni. A kezelési tervünkben nemcsak a relaxációt szolgáló gyakorlatok kaptak helyet, hanem a derealizációt kísérő félelem és aggodalom megszüntetése is. A másik cél pedig a szorongásos gondolkodásmód átalakítása, ami hosszútávon is biztosítja, hogy a negatív gondolatok ne tudjanak újból és újból szorongást kiváltani.

Érdekes módon már maga a derealizáció diagnosztizálása is terápiás hatású lehet. Megnyugtatja az embert, hogy a tünetek valósak, nem megőrülésről van szó, és hogy mások is átéltek már hasonló érzéseket. Ez a felismerés segít abban, hogy kevésbé érezd magad egyedül a küzdelemben.