A kényszerbetegség terápiája

Ijesztő gondolatok kényszerében

kényszerbetegség terápia
A kényszerbetegség gyógyítható kognitív viselkedésterápia segítségével

Sokan keresnek meg minket azzal, hogy ijesztő gondolataik vannak, amiket sehogy nem sikerül elhessegetni. Ezek a gondolatok néha arról szólnak, hogy az illető másokat bánt, vagy saját magát bántja, vagy hogy valami súlyos és undorító betegséget fog elkapni. Előfordul, hogy ezek a gondolatok csak akkor enyhülnek egy kicsit, ha az ember sokszor egymás után megcsinál valamit: például hosszasan fertőtleníti a kezét, vagy többször kimondja ugyanazokat a mondatokat. Van, aki azt érzi, hogy újból és újból ellenőriznie kell, hogy bezárta-e a lakásajtót, vagy lekapcsolta-e a gázsütőt.

Ilyenkor a gond nem azzal van, hogy ezek a cselekvések teljesen hibásak, hiszen van értelme ellenőrizni, hogy bezártuk-e az ajtót, és van értelme a kezünket fertőtleníteni, főleg járvány idején. Az ijesztő gondolatokkal se az a baj, hogy eszünkbe jutnak (kinek nincsenek néha agresszív vagy betegséggel kapcsolatos gondolatai?), hanem hogy ezek olyan zavaróvá válnak, és annyi időt és energiát elvisz az ellenük való védekezés, hogy az már több szenvedést okoz, mint amennyi nyugalmat ad. Ekkor beszélünk kényszerbetegségről.

Kényszerbetegségben az ember úgy érzi, hogy ezeket a zavaró szokásokat képtelenség abbahagyni. Pedig sokan szeretnének megszabadulni a kényszeres gondolatoktól és cselekvésektől, és tudják is, hogy ezek ilyen formában borzasztóan el vannak túlozva és nincs értelmük. Mégis úgy érzik, hogy nem tudják abbahagyni, és emiatt még a szégyenérzet is kínozza őket.

Szorongás, elkerülés, bezárkózás

A kényszeresség gyakori szorongásos zavar. Magyarországon kb. 150 ezer ember szenved erős kényszeres tünetektől. Sajnos ez az élet minden területére kihat: a kényszerességtől szenvedők nehezebben tudnak olyan munkahelyet találni, ahol ezek a rituálék nem zavarják meg a munkát. Sokaknál a párkapcsolatukat is rosszul érinti, mert még egy megértő társat is megvisel az, hogy az általa szeretett ember ilyen cselekvéseket kénytelen végezni.

Egy másik probléma a kényszerességgel, hogy az ember hajlamos elkerülni olyan helyzeteket, amikor úgy érzi, hogy nem tud kellőképp védekezni. Ha például valaki csak hosszas fürdéssel tudja enyhíteni a betegségtől való szorongását, akkor nem szállhat meg olyan helyen, ahol nincs fürdőkád. Lehet, hogy ez még nem annyira zavaró, de az elkerülés sokszor odáig jut, hogy az ember már egyáltalán nem megy oda, ahol úgy gondolja, hogy a számára félelmetes dolog bekövetkezhet. Például nem jár társaságba, elvágja magát a barátaitól, és beszűkíti a saját mozgásterét. Igaz, hogy ekkor kevésbé szorong, de hatalmas árat fizet érte azzal, hogy szinte saját magát zárja karanténba, sokszor akár évekre.

Terápia lépésről lépésre

Szerencsére a kényszerességre létezik gyógymód. Van rá hatásos pszichoterápia, amit pszichológusok dolgoztak ki, és nagyon sok embernél sikeresen bevált. Ezt úgy hívják, hogy kognitív viselkedésterápia. Ez a fura név annyit jelent, hogy a kogníciót, azaz a gondolatokat, és a viselkedést egyszerre kezeli a terápia. A gondolatokat és a cselekvéseket is megpróbáljuk a valósághoz közelíteni. Megnézzük például, hogy tényleg megtörténik-e a félelmetes dolog, ha az ember nem végzi el a kényszeres rituálét.

Persze ez nem úgy történik, hogy a pszichológus ráparancsol a páciensre, hogy nem szabad csinálni a kényszercselekvést, és akkor a páciens abbahagyja és minden rendben van, hanem többféle erre kifejlesztett gyakorlattal lassan és fokozatosan jutunk el oda, hogy elviselhető legyen, ha mondjuk csak öt perccel később történik meg a kézfertőtlenítés. Aztán később már az is elviselhető, ha csak tíz perccel később, és így tovább.

A terápia fontos része, hogy az ember lépéséről lépésre visszaszerezze a kontrollt afölött, hogy mikor mit akar csinálni. Emellett alaposan kielemezzük, hogy mennyire igazak a kényszeres gondolatok. Minden emberre jellemző, hogy néha vannak furcsa vagy ijesztő gondolataik. Sokaknak eszükbe juthat mostanában, hogy mennyire biztonságos kimenni a lakásból, vagy milyen veszélyt jelent bármit behozni kintről. A különbség ott van, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk a gondolatnak. Állandóan ezen töprengünk és állandóan félünk, vagy együtt élünk azzal, hogy nem tudunk mindent kontrollálni. Valamilyen szintű félelem minden egészséges emberben megvan: a különbség a kényszerbetegségben az, hogy mennyi figyelmet és energiát szánunk rá. A terápia során azt próbáljuk megváltoztatni, hogy az ilyen gondolatokat csak annyira tartsuk fontosnak, amennyit az valóban érdemel. Nem kell figyelmen kívül hagyni mondjuk a betegséget, de nem is érdemes a maga jelentőségén túl foglalkozni vele.

Összefoglalva: teljesen normális, ha védekezni szeretnénk az ijesztő dolgok ellen. De vannak olyan védekezési formák, amik sokkal több energiát felemésztenek, mint amit az adott dolog érdemel. Ez nem ritka, százezrek szenvednek hasonló tünetektől, és a szenvedést itt szó szerint értem. Ez valóban egy sok kínlódással és lelki fájdalommal járó állapot. De van rá gyógymód, és nem érdemes beletörődni, hogy így kéne leélni az egész életet, kényszerek közé zárva. Bízom benne, hogy segítséget kérnek mindazok, akiket ez érint, mert meg lehet belőle gyógyulni.

A pánikbetegség mint szoftverhiba

Gyakran panaszkodnak arra a pánikbetegek, hogy környezetük nehezen érti meg gondjaikat. Még legközelebbi barátaik, családtagjaik is hajlamosak ostoba fakszninak, bolondériának tartani szokatlan viselkedésüket, „Ne csináld már megint a cirkuszt!”, „Hagyd már abba ezt a hisztit!”, „Ezt most direkt csinálod?” – szólnak értetlenkedve, amikor azt tapasztalják, partnerük nem mer felszállni a buszra, mindenáron a kijárat közelében keres egy teremben ülőhelyet, esetleg nem képes lemenni az aluljáróba – és minél erősebben próbálják erre rávenni, annál inkább ellenáll – aztán csakugyan hisztériás zokogás lesz a vége.

Valóban nehéz megérteni, hogy eszes, bonyolult kérdésekben józanul gondolkodó, felelős döntéseket hozó ismerősünk, barátunk vagy rokonunk magatartása miért válik hirtelen abnormálissá, miért kerül el makacsul bizonyos szituációkat, illetve miért vesz erőt rajta időnként a rosszullét, miért tör rá – látszólag minden ok nélkül – a páni félelem és a menekülési kényszer. Valóban beteg lenne? De hát mi lehet a baja, ha mindene ép, egészséges?…

A kognitív pszichológia álláspontja szerint a pánikrohamokban jelentkező és a pánikhelyzetek kényszeres elkerülésében megnyilvánuló kóros állapotnak valóban nincsenek sem genetikai, sem fiziológia okai, nem szervi elváltozások okozzák és semmiképpen nem tekinthető elmebetegségnek. Kialakulásának okai természetes agyi működésünk ellentmondásaiból erednek, és a tünetegyüttes nem egyéb, mint a magatartásunkat, szokásainkat alakító tanulási folyamatnak egyfajta hibás terméke, voltaképp alig több rögzült viselkedési zavarnál.

Azaz alapesetben a pánikbetegnek sem a teste, sem az elméje nem beteg, és a pszichéjét sem érték maradandó károsodások. A betegsége inkább csak rossz beidegződésekből áll, az érintett valamiért rosszul reagál, rendellenesen működik, mintha egy sort elírtak volna a programozása során. Olyan ez a szindróma, mint egy szoftverhiba, amely bizonyos helyzetekben zavart kelt a viselkedésben és ilyenkor hardvertüneteket okoz, azaz olyan testi és pszichés tünetekkel jár, mint a légszomj, a szapora szívverés, az émelygés, a szédülés, az ájulásérzet és a halálfélelem…

Ám ha a pánikbetegség szoftverhiba, akkor Olvasd tovább

Krónikus pánikbetegség gyógyítása

Az idő múlásával nőnek a kockázatok

A pánikbetegség kórképe gyakran ingadozó jelleget mutat: tünetei hol felerősödnek, hol pedig gyengülnek, esetenként eltűnnek, akár hosszabb időre is. Ilyenkor az érintett úgy gondolja, kilábalt a bajból, többé nem kell fel-felerősödő szorongással, túlzott aggodalommal, rátörő pánikrohammal szembenéznie, ezért nem is gondol kezelésre. Amikor egy újabb hullám eléri, belátja, hogy tévedett, de a hamarosan újra múló, elmaradó panaszok arányában a kezelés szükségességét belátó gondolatain ismét úrra lesz a halogatás. És ezek az ismétlődő ciklusok évekig eltarthatnak.

krónikus pánikbetegség
Egyre több körülmény nyomasztja azt, aki régóta pánikbeteg

A beteg nem gondol arra, amit a szakemberek pontosan tudnak, hogy a kezeletlen, krónikussá váló pánikbetegség az idő előrehaladtával jelentős élettani és családi-közösségi kockázatokkal járhat, könnyen társulhatnak hozzá addiktív betegségek (pl. alkoholizmus, gyógyszerfüggés), súlyosabb pszichés problémák (depresszió kialakulása) vagy akár szervi bajok (magas vérnyomás, bélpanaszok). A pánikbetegség krónikussá válása életminőség-romlást eredményezhet azzal is, hogy az ismétlődő rosszulléttől való félelem korlátozza az érintettet a munkavégzésben, csökkentheti a koncentrációs képességet.

Emellett az elhúzódó, krónikus pánikbetegség rombolóan hathat a társas és családi kapcsolatokra, érzelmi bizonytalansága, kiszolgáltatottsága révén a beteg függő helyzetbe kerülhet szeretteitől, a családban kialakult szerepét elvesztheti, a baráti-közösségi kapcsolatok is sérülhetnek a befelé fordulása és a pánikrohamoktól való állandó féleleme miatt.

Önként adódik a kérdés, hogy az egyre szaporodó nyomasztó körülmény ellenére

meggyógyulhat-e, aki  már régóta pánikbeteg?

Először is szeretném leírni a választ: igen, akármennyi ideje is tart a pánikbetegség vagy az agorafóbia, meg lehet belőle gyógyulni. Ha évtizedek óta tart, akkor is.

A pánikbetegség tünetei egy ördögi kör során jönnek létre: a pánikrohamok és a tőle való félelem egymást erősítik, és végül az ember megpróbál minden olyan helyzetet elkerülni, amiben pánikrohama lehet, vagyis kialakul az agorafóbia.

Ez az ördögi kör azonos minden pánikbetegségben. Abban is, ami nemrég alakult ki, és abban is, ami évtizedek óta fennáll. Ha ezt a körkörös hatást sikerül megtörni, akkor a pánikbetegség fokozatosan elmúlik. Régen tartó betegségnél ugyanúgy, mint a frissnél.

Azt szoktam mondani a pácienseimnek, hogy a pánikbetegeknek rossz szokásaik vannak, amiket tudatosítani kell és át kell alakítani jó szokásokká.

A félelmetesnek tűnő helyzetek elkerülése egy rossz szokás.

Pánikbetegség kialakulásaA pánikbeteg szinte már elvárja magától, hogy bizonyos dolgokat ne tudjon megtenni, így meg se próbálja, eleve úgy alakítja az életét, hogy nem is kerül kihívást jelentő helyzetekbe. Ha ez régóta tart, akkor sok ilyen rossz szokás alakul ki. Ezeket valóban tovább tarthat átalakítani, de nem nehezebb, mint az újabb pánikbetegeknél, és főképp nem lehetetlen.

Van még valami, ami a „régi” pánikbetegeknek reményt adhat: tapasztalataink szerint akik hozzánk fordulnak régóta tartó tünetekkel, azok nagyon meg akarnak gyógyulni és nagyon elszántan kapcsolódnak programjainkba. Igaz ez a több évvel ezelőtt indított helyszíni terápiagyakorlatainkra, amikor is „mi mentünk házhoz” és a veszélyesnek gondolt helyekre kísértük el pácienseinket, és ugyanígy igaz későbbi, képernyőn-mikrofonon keresztül zajló online terápiás projektünkre is.

Azt várom, ez hasonlóan történik majd új, videós távoktató programunk keretében is: a krónikus pánikbetegek nagy odaadással tanulják meg és kezdik végezni terápiás gyakorlatainkat. Ezekhez igény esetén most is nyújtunk online segítséget akár egyénileg, akár a szerveződő virtuális csoportokban.

Egy biztos: a segítségért hozzánk fordulók odaadása, az együttműködésben mutatkozó elszántsága sokkal többet számít, mint az, hogy hányféle elkerülő módszerük van a félelem ellen…


A krónikus pánikbetegség gyógyítható

Az elhúzódó, fokozatosan agorafóbiává váló krónikus pánikbetegség gyógyítása lehetséges, mivel a kialakulásában egy körkörös hatás érvényesül, és ha a kognitív viselkedésterápia gyakorlatok elsajátítása és végzése során megszakad ez a beidegződési ciklus, akkor a pánikbetegség fokozatosan elmúlik. Régóta tartó betegségnél ugyanúgy, mint a frissnél.

Az agorafóbia kezelése, gyógyítása

Mi az agorafóbia jelentése

agorafóbia kezelése házilag
Agoraphobia = félelem mindentől, ami pánikrohammal fenyeget

Első megközelítésben, szűkebb jelentése szerint az agorafóbia fogalma tükrözi a kifejezés  ógörög eredetét: agora (piactér) + phobosz (félelem). Eszerint az agoraphobia az olyan nyílt terektől és nyilvános helyektől való félelem, ahol az érintett nem érzi magát biztonságban, mert veszély esetén nem tudna könnyen elmenekülni, ezért pánikba esne.

Mai felfogásunkban ez a leggyakoribb fóbiás zavar azonban ennél sokkal összetettebb és általánosabb tartalmú (pl. zárt helyekre is vonatkozik), ezért komplexebb megközelítéssel nagyjából így írható le:

Az agorafóbia a pánikbetegség krónikussá vált, súlyos következménye, amelyben a beteg görcsösen fél minden olyan helyzettől, mely pánikrohammal fenyegeti (ez egyaránt lehet üres tér vagy zsúfolt autóbusz, kihalt utca vagy moziterem), mi több,  már nem annyira a veszélyesnek ítélt helyszínektől és körülményektől fél, hanem magától a félelmi rohamtól retteg, attól, hogy a fenyegető helyzetben majd rá fog törni a páni félelem. Nem vállalja ezt a kockázatot, igyekszik mindenáron elkerülni a pánikhelyzeteket.

Egy üres folyosón vagy épp a jegypénztár előtt tolongók között sorban állva a félelem a félelemtől csapdahelyzete alakul ki, és épp az a közös vonása ezeknek a szituációknak, hogy a beteg úgy érzi, kelepcébe került, ahol valami nagy veszély fenyegeti, s amelyből nem menekülhet, segítségre sem számíthat. Egy-egy ilyen élmény annyira nyomaszthatja a pánikbeteget, hogy a későbbiekben mindent megtesz azért, hogy gondosan elkerülje őket.

Az elkerülés mechanizmusa

agoraphobia gyógyulás otthonA pánikbetegségnek erre a súlyos változatára már nem a fel-feltörő szorongás és nem a rohamok gyakori ismétlődése a jellemző, hanem sokkal inkább az, hogy a páciens egy újabb rosszulléttől való félelmében az elkerülés mesterévé válik, különböző technikákat dolgoz ki, idejét és energiáját nem kímélve inkább lépcsőzik a liftezés helyett, kilométeres kerülőket tesz, hogy ne kelljen az aluljáróba lemennie. Kifogásokat talál ki, miért nem megy be a tanácsterembe, étteremben miért nem ül háttal a kijáratnak, lemondja a vállalati hajókirándulást, visszautasítja az ingyenjegyet a sporteseményre. Agorafóbiája sokszor éppen ezért marad évtizedekig kezelés nélkül, mert remekül kidolgozta és alkalmazza az elkerülő eljárásokat. Igaz, hogy ezzel megóvja magát az újabb pánikrohamoktól, ám élettere egyre inkább beszűkül, elszigetelődik környezetétől, míg már kilépni sem mer biztonságos lakásából.Olvasd tovább

Kognitív viselkedésterápia otthon

Otthon végezhető viselkedésterápia-gyakorlatok

kognitív viselkedésterápia otthonAkiknek pánikbetegként problémát jelent eljutni a rendelőbe és rendszeresen részt venni pszichoterápiás kezeléseken, gyakran megkérdezik: lehetséges-e otthonról, önállóan elsajátítani azokat a terápiás technikákat, amelyeket a pszichológus is használ a személyes kezelés során? A válaszunk erre határozott igen: a témát kutató szakemberek véleménye az, hogy az öngyógyítás hatékony módszer a szorongásos tünetek és a pánikbetegség leküzdésére, bár a folyamatot követő terapeuta vezetésével még jobb eredmény érhető el.

Öngyógyító programunk ötvözi a kognitív viselkedésterápia otthoni gyakorlását az online terápiás vezetéssel. Az oktatóvideók alapján megtanulhatók azok az eredményes pszichológiai eljárások, melyekkel sikeres lehet az indokolatlan szorongás, a pánikbetegség vagy akár az agorafóbia öngyógyítása, különösen akkor, ha online csoportokban szakképzett terapeuták segítenek a gyakorlatokat megtanulni és módszeresen elvégezni.

Segít-e a kognitív viselkedésterápia?

A CBT (cognitive behavioral therapy), azaz a kognitív viselkedésterápia tudományosan  megalapozott pszichoterápiás módszer, amely arra a tényre támaszkodik, hogy a viselkedészavarok oka legtöbbször az érintett torzult világlátásában, téves valóságérzékelésében keresendő. Ha a kezelés ezeket a torzulásokat és téveszméket felülírja, akkor elmúlnak a tünetek, megszűnnek a szorongások és pánikrohamok. A CBT alkalmazása területén kis késéssel Magyarországra is beszivárgott a legjobb külföldi gyakorlat, amelyek egyike a videós online távoktatás.Olvasd tovább

Mi a pánik, mi a pánikbetegség?

Alapkérdések a pánikbetegségről

mi a pánikbetegségIsmerjük-e a pontos jelentéseket?

Tudjuk-e pontosan, hogy mi is a pánik és hogyan alakul ki a pánikroham? Meg tudjuk-e fogalmazni, hogy mi a pánikbetegség vagy hogy kit tekinthetünk pánikbetegnek? Minden esetben indokolt-e a gyógyszeres kezelés? Milyen pszichoterápiás eljárások alkalmazhatók a pániktünetek enyhítésére, kezelésére? Meggyógyítható-e a pánikbeteg pszichoterápiás kezeléssel? Mi az a kognitív viselkedésterápia? Mire alapozzák a kutatók a pánik kognitív elméletét? Milyen tudati és ösztönös jelenségek, milyen agyi funkciók kerülnek ellentmondásba a szorongásos pánikzavar kialakulásakor? Lehet-e kezelni a pánikbetegséget öngyógyítással? Válhat-e krónikussá a szorongásos betegség? Mi az agorafóbia? Hogyan gyógyíthatók a fóbiás betegségek? Tudunk-e olyan betegekről, akik hosszan tartó, gyógyíthatatlannak látszó állapotból jutottak el a teljes tünetmentességig? Ismerünk e hírességeket a gyógyult pánikbetegek között? – többek között ilyen és hasonló kérdésekre keressük a választ A pánikbetegség öngyógyítása című új honlapunkon, amely a betegségek otthoni leküzdésében segít a rászorulóknak.Olvasd tovább